A szőlő részei
A szőlőtermesztéshez, legyen szó borszőlő vagy csemegeszőlő termesztéséről, elengedhetetlen a szőlő részeinek pontos ismerete. Enélkül a kacsolás, a metszés, a növényvédelmi feladatok, de még a szőlő teleltetése sem lesz hatékony. Ebben a cikkben a szőlő legfontosabb részeinek megismerésében leszünk segítségére.
A szőlőnövény részei
Magát a növényt számos részre lehet bontani, de a legfontosabb részek ismerete elegendő a szakszerű házi szőlőtermesztéshez. A szőlőnövényt gyökérrendszer és szárrendszer alkotja, így a legfontosabb részei a következők: gyökérzet, tőke, vessző.
A gyökérzetet járulékos gyökérnek nevezik, ami azt jelenti, hogy a szárrendszer más részeiből képződött. Gyökérnyak, gyökértörzs, továbbá harmat-, hajszál-, lég- és oldalgyökerek alkotják.
A szőlő gyökere mélyen lehatol a talajba, a növény ezzel rögzíti magát. Segítségével veszi fel a vizet, valamint a vízben oldott tápanyagokat a fejlődéséhez. Mivel mélyre lehatol a földben, a szárazságot jól tűri.
A talaj szerkezete határozza meg, hogy az egyes gyökérrészek milyen mélyre képesek lejutni. Kötött vagy mélyrétegű közegben akár 12 méterig is lejuthatnak, míg az Alföld, magasabb talajvízszintű földjein jellemző, hogy csupán 1-2 méter mélységig.
Az oldalirányú gyökerek általában 6-8 méter közötti hosszúságban terjednek szét.
A talajból emelkedik ki a fás szárrész, melyet tőkének hívunk. Ennek megjelenése a művelési mód függvényében változik.
A tőke törzsének alsó része a tőkenyak, felette az általában függőleges szárrész, az úgynevezett tőketörzs található. Ennek magasságát szintén a szőlő művelési módja határozza meg.
A lugasművelésű tőkék ágai jellemzően vízszintesek, ezeket nevezzük karnak vagy kordonkarnak.
A karon egymástól bizonyos távolságra kifejlődött elágazások alkotják a termőalapokat.
A tenyészidőszakban kifejlődött zöld, el nem fásodott leveles szár a hajtás. Ezt a kapaszkodásra alkalmas kacsok, a levelek, a rügyek és a szőlőfürtök alkotják. Fontos megjegyezni, hogy a hajtás és a vessző korántsem ugyanazt jelenti.
Vesszőnek nevezzük a legalább már egy tenyészidőszakot megélt és lombját vesztett fásodott szárrészt. Úgy is mondhatjuk, hogy a vessző egy éves hajtást jelent.
A szőlő virágzata fürtvirágzat, több száz virág képződhet, melyek kis százalékban termékenyülnek meg. A virágzatból alakul ki a fürt, vagyis maga a termés. Egy szőlőfürtön több szőlőszem található, melyek színe és nagysága eltérő, ezt az adott szőlő fajtája határozza meg. Bőrszerű héj borítja, melyben a gyümölcshús és a mag található.
A borszőlők rendszerint vékony héjúak, magasabb a cukortartalmuk és lédúsak. A csemegeszőlők, melyeket frissen fogyasztunk, jellemzően nagyobb szeműek, vastagabb héjjal rendelkeznek, így ropogósak. Ezen tulajdonságuk miatt a tárolást, illetve szállítást is jobban viselik.