A szőlő
A szőlő a magyarság történetében kiemelkedő jelentőséggel bíró növény. A hazai borok méltán híresek a világ minden táján. Napjainkra azonban a vidéki kertekből szinte eltűnt. Alig látni néhány szőlősort vagy pergolára futtatott szőlőlugast. Pedig milyen kellemes árnyékot ad a nagy nyári melegben, s mennyire finom, zamatos gyümölcsöt terem! A szőlő termesztése nem lehetetlen, csupán fontos, hogy ismerjük igényeit.
A szőlőt mindenki ismeri, ám sokan nincsenek tisztában jellemzőivel, környezeti igényeivel.
Termesztéséről leginkább azt hallani, mennyire macerás, sok gonddal, olykor fejfájással jár - gondoljunk csak egy-egy olyan évre, amikor annyira kevés volt a termés, hogy sok termelő nem tudott bort készíteni.
Valóban, több odafigyelést igényel a legtöbb gyümölcstermőhöz képest, ugyanakkor a kertes házaknál történő szőlőnevelés nem nagy feladat. A szükséges ápolási, metszési feladatokat érdemes elsajátítani, a későbbiekben a zamatos termés minden munkáért kárpótol.
Alábbiakban összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat, melyekkel érdemes tisztában lenni, ha szőlőt szeretne telepíteni kertjébe.
Szőlő általános jellemzői
A szőlő a szőlőfélék családjába tartozik, mely számos fajt és alfajt magába foglaló nemzetség. Fásszárú növény, termései fürtökben csoportosulnak. A fürtök kék, zöld, piros, arany színekben és árnyalatokban fordulnak elő. Hazánkban több, mint ezer éve termesztenek szőlőt, borszőlőt és csemegeszőlőt egyaránt. Ennek köszönhetően alakultak ki a borvidékek és borrégiók.
Csodaszép, tenyeresen összetett levelei a híres magyar töltött káposztához is felhasználhatóak. A káposztát ebbe betöltve különleges ízvilágot, nem utolsó sorban megjelenést biztosít az ételnek. A szőlő bármilyen formában fogyasztható, nyersen, aszalva, salátákban vagy süteményekben, készíthető belőle gyümölcslé, lekvár és természetesen szőlőbor.
A különböző csoportokba osztható szőlő fajták más-más jellemzőkkel bírnak, ezáltal különböző növényvédelmi eljárást igényelnek. Elengedhetetlen megismerni az adott, telepíteni kívánt fajta gondozási igényeit.
Szőlő igényei
- Napos, meleg területet válasszon a telepítés helyéül. A legideálisabb dél és délkeleti tájolású domboldalakon, délnyugati sík terepen termeszteni. Így biztosítható, hogy a szőlőt a lehető legtöbb napfény érje.
- Talajigényét tekintve, a tápanyagban gazdag, laza szerkezetű humuszos közegben érzi jól magát. Ugyanakkor a homokos, gyengébb minőségű talajokhoz is jól alkalmazkodik.
- Vízigénye közepesnek mondható. Száraz, aszályos időszakban igényli a kiegészítő öntözést.
- A szőlő metszése szükségszerű, kihagyhatatlan gondozási feladat ahhoz, hogy egészség szőlőtőkéket neveljen. Ennek hiányában a termés mennyisége kevesebb és rosszabb minőségű lesz. A metszés időpontját helyesen kell megválasztani, melynek optimális ideje a kora tavaszi időszakra esik. A fagyveszély elmúltával, még azelőtt, hogy a növényben a nedvkeringés megindulna.
- A szőlőt sajnos többféle betegség és kártevő megtámadhatja, ezért számolnia kell növényvédelmi feladatokkal.
Jellemző betegségei: szürkepenész, peronoszpóra, lisztharmat.
Leggyakrabban előforduló kártevői: szőlő levélatka, szőlő gubacsatka, szőlőmoly, pajzstetű. - A szőlő fagyokra érzékeny, így teleltetési feladatokat igényel. A tartós fagy a védtelen tőkerészekben okoz károkat. Ennek hatására alakultak ki azok a művelési technikák (alacsony művelésű szőlőtőkék), melyek védelmet tudnak biztosítani a tőkerészeknek. A megfelelő óvintézkedéseket ősz végén szükséges elvégezni.
A fiatalabb tőkéket kisebb földhalmokkal kell védeni. Az idősebb példányok esetében bakhátasan kell fedni, ügyelve arra, hogy a tőke valamennyi oldala egyenletesen legyen takarva.
A szőlő és az adott szőlőfajta ismeretében ajánlott megtervezni a gondozási folyamatokat. Az elvégzendő feladatok mindegyike tanulható, így ne féljen a szőlő telepítésétől. Meglátja, minden fáradozást megér, amikor a saját, ízletes termését fogyasztja.